Aranyozás

A tárgyak arannyal való bevonását már az időszámításunk előtti Egyiptomban is gyakorolták.
Ma megkülönböztetjük a fémes és nem fémes anyagok arannyal való bevonását.
Mi a nemfémes anyagok aranyozásával, ezüstözésével foglalkozunk.
Ezeknek is különböző kivItele van:
A: Igazi arannyal, ezüsttel: fényarany
B: Igazi arannyal, ezüsttel: matt arany
C: Réz és alumínium lapokkal "metálozás"

(A) Fényarozás, ezüstözés: a legszebb és természetesen a legmunkaigényesebb megoldás.
Ebben az eljárásban kőalapot hordunk fel az aranyozandó felületre. A kőalap durva dolomit őrleményből és különleges finomságú enyvből áll. Erre kenjük fel a krétát (champaign vagy siennai kréta), mely enyvet és olajat is tartalmaz – a receptúra szinte minden mesternél más. A lényeg, hogy működjön. A kréta felhordása különleges gyakorlatot igényel. Formára csiszoljuk 500-as finomságig, erre jön a poliment, melynek összetevői bólusz, víz, és tojás vagy enyv. Ezt is felkenjük az arany alá, majd száradás után felcsiszoljuk sörteecsettel, míg fényes nem lesz.
A kapott felületet megnedvesítjük alkoholos vízzel (esetleg pálinkával) és a megnedvesített felületre az aranyozó "svafnival" (egyik felén alkoholos ecset, a másikon szétlapított széles ecset) felvisszük az aranyat. A megszáradt aranyat vagy ezüstöt acháttal felpolírozzuk – ehhez régebben vaddisznóagyarat és tűzkővet használtak. Mivel az ezüst jóval olcsóbb, mint az arany, korábban sűrűn használták arany-hatás elérésére: az ezüstöt sellakkal vagy egyéb sárgás lakkal bevonták, ami megtévesztésig hasonlít az aranyhoz.
A fényaranyozáshoz különböző színű füstaranyat készítenek, mely esetében az ötvöző anyagtól függ az arany színe. 

(B) A matt aranynál mixtionra (száradó olaj) rakjuk az aranyat, a mixtion ragasztóként funkcionál. Nem annyira fényes a felülete, mint a polírozott fényaranyé.

(C) A metálozásnál 15x15 cm-es réz vagy alumínium lapokat rakunk mixtionba. Itt is különböző színek léteznek az ötvözet fajtájától függően.