RESTAURÁLÁS / KONZERVÁLÁS

Első lépésként meg kell határozni a restaurálás és a konzerválás közötti különbséget.

A konzerválás fő lépései az anyagvizsgálat, a tárgy technikai vizsgálata és a tárgy állagmegóvása. Célja, hogy a tárgy károsodási folyamata megszűnjön, lelassuljon. A beavatkozás részben visszafordíthatatlan.*

A restaurálás és konzerválás során megvizsgáljuk a tárgy anyagát és összetételét. Alapvető követelmény, hogy ne tegyünk kárt a tárgyban. Például egy tusfestett szekretert nem lehet akárhogyan letisztítani: csak a szennyeződést kell eltávolítani anélkül, hogy az alatta lévő tusrajzban kárt tennénk. Ez nem csak azt jelenti, hogy esetleg lemossuk a rajzot – mert lehetséges, hogy a tust nem oldja a szer, amivel tisztítjuk a tárgyat, de a fában keletkezik a sérülés. Elszíneződhet a fa, vagy előfordul, hogy a fenyőfa alapra rakott nemesebb faborítás ragasztóanyagát oldja az alkalmazott szer.

Amikor restaurálunk egy tárgyat, azt igyekszünk esztétikailag is helyreállítani. Ekkor a tudomány által meghatározott és elfogadott módszerek valamelyikét alkalmazzuk**.
Ha esetleg pótolni kell a tárgy egy komplett részét, vagy például megsemmisül egy tabernákulum középső író része, akkor tisztában kell lenni azzal, hogy a példaként felhozott tabernákulumnál az adott korban milyen stílusú, technikai összeépítési technológiákat alkalmaztak. Ehhez szükséges a téma folyamatos tanulmányozása és a tapasztalat, hogy a pótlás magán hordozza az eredeti tárgy stílusát, jellemzőit és a kor hangulatát. Általában az adott korban alkalmazott technikákat használjuk.
A restaurálási dokumentáció a restaurálás folyamatáról készült szakszerű, írott és ábrázolt dokumentáció. Ez mutatja be a restaurálás alatt alkalmazott technikákat, pótlásokat. Ez útmutatást jelent a következő restaurálás / konzerválás során.

Magyarázat
* Van visszafordítható és visszafordíthatatlan beavatkozás, melyet most a ragasztás példájával szemléltetünk. Például ha csontenyvvel ragasztunk, az ha nehezen is, de oldható kötést jelent. Viszont ha kétkomponensű epoxigyantát alkalmazunk ragasztás céljára, az a mai technológiák egyikével sem szétválasztható. Mi általában a visszafordítható eljárásokat részesítjük előnyben. Mert lehetséges, hogy későbbi kutatások bebizonyítják, hogy pl. egy pótlás, amit a mostani művészettörténeti kutatások alapján elkészítettünk, mégsem helyénvaló. Ezért azt később a felmerült történelmi felfedezés szerint változtatni lehet, ami a visszafordíthatalan beavatkozások esetében lehetetlen.

** Manapság a kémiai és fizikai ismeretek segítenek minket abban, hogy meghatározhassuk egy anyag összetételét egy tárgyon. Így nem találgatás alapján döntjük el az alkalmazott módszert, vagy állapítjuk meg, milyen technikával volt eredetileg elkészítve a tárgy, műalkotás.